Hogy szólíthatlak? E-mail cím:

SAS képzés – első hétvége

Múlt hétvégén végre elkezdődött az, amire március óta várok: a facilitátorképzés, azaz a SAS!

Hogy miért hívják így, miközben se nem skandináv légitársaság, se nem brit légierő (Special Air Services)? Valakinek egyszer az volt a vicces asszociációja, hogy pont annyira „közismerten kemény képzés, amelyet úgy alakítottak ki, hogy a résztvevők mentális és fizikai teljesítőképességének végső határai feszegesse”. Jó marketing, igaz? Vajon tényleg ennyire teljesíthetetlen?

Ismerek olyat, aki félúton abbahagyta, de a legtöbb ember, akivel találkoztam, nemcsak elvégezte, hanem akár többször is belevágott. Akárhányszor meg lehet ismételni, csak győzze az ember pénztárcával. De mi is ez az egész?

Olvass tovább

Egymásba harapó sütikék – TC Festival UK 2025

Emlékszel még, milyen érzés volt gyerekkorodban egy jól sikerült tábor utolsó estéjén a tábortűz körül ülni? Azokkal az emberekkel, akikkel ott találkoztál először, az együtt töltött egy hét, a kalandok és megpróbáltatások (a rossz kaja, a denevér a padláson, a napszúrás vagy éppen az eső) után olyan közel kerültetek egymáshoz, hogy szinte befejeztétek egymás mondatait. Az nem biztos, hogy mindenkinek tudtad a vezetéknevét, vagy hogy melyik a kedvenc színe, de olyan dolgokat tudtál meg róluk, amit talán a barátaidról sem.

Képzeld el ugyanezt felnőttként, és úgy, hogy a táborban nincs más program, mint az, hogy lassan, nyugodtan megismerkedj másokkal, és közben arra figyelj, milyen érzések ébrednek benned. Ja, és nincs denevér a padláson. Ez a Transformational Connection fesztivál.

Olvass tovább

Az átható kapcsolódás és az erőszakmentes kommunikáció

Ez a cikk Marc Beneteau Relational Power: Make Friends, Influence Others, and Foster Connection Through the Practice of Authentic Relating („A kapcsolatban rejlő hatalom: szerezz barátokat, befolyásolj másokat, és ápold a kapcsolataidat az autentikus kapcsolódás segítségével”, érdekes áthallás ez Dale Carnegie Sikerkalauzra magyarított könyvének eredeti címére) című, kiadatlan könyvének 2. fejezetének fordítása. Az eredeti, angol változat itt olvasható.

Az erőszakmentes kommunikáció (EMK) és a circling: hogyan egészítik ki egymást; Az érzelmek és szükségletek nyelvének elsajátítása

Minden kritika, ítélet, diagnózis és a harag kifejezése egy ki nem elégített szükséglet tragikus kifejeződése.” – Marshall B. Rosenberg, fordította: Bojtár Tamás

Bevezetés az érzelmi kommunikációba az EMK modelljén belül és kívül

Azzal a figyelmeztetéssel kezdem az erőszakmentes kommunikációról szóló fejezetet, hogy nem töltöttem annyi időt az EMK tanulmányozásával és gyakorlásával, mint sokan mások, ezért remélem, hogy abból, ami itt áll, semmi nem fog tudatlanságot vagy ítélkezést sugározni. Az EMK-nak vannak bírálói, én is az vagyok, bár emellett nagyra értékelem a módszert, amely sokat segített nekem, és elismerem, hogy az EMK az autentikus kapcsolódás alapvető építőeleme.

Például: Marshall fent idézett mondata nekem „szektás”-nak hangzik. Nem minden ítélet vagy a harag minden kifejezése egy ki nem elégített szükséglet tragikus kifejeződése; csak a nagy részük. Megfelelő környezetben a harag kifejezése hasznos lehet, de majd erre is kitérek bővebben. Az EMK-t illető legkomolyabb kritikám éppen az, hogy minden kommunikációt megpróbálunk egyben, válogatás nélkül belekényszeríteni az úgynevezett „MÉSzK” modellbe (Megfigyelés, Érzés, Szükséglet, Kérés). Lehet, hogy ez csak a kezdő szintje az EMK-nak, nem tudom. Akárhogy is, a fejezetben kifejtem a modellt, bebizonyítom, hogy miért nem mindig optimális a használata, és megmutatom, hogyan csinálhatod jobban az autentikus kapcsolódás hozzáadásával.

Olvass tovább

A circlingről

A poszt Unreal írásának fordítása. Ha tudsz angolul, mindenképp olvasd el az eredetit! Ez a változat azoknak hasznos, akiknek nem komfortos az angol.

A circling egyfajta gyakorlás, ugyanúgy, mint ahogy a meditáció is gyakorlás.

Számos formája létezik (akárcsak a meditációnak is). Egész életfilozófiák is épülnek köré. Rengeteg intellektuális, agyalós vitát folytatnak a circling elméleti hátteréről is, ezek a viták gyakran Ken Wilber integrálelmélete körül forognak. A circlingből szubkultúrák nőttek ki. A módszert leginkább az USA-ban és Európában gyakorolják, és sok New Age-es, hippi és önsegítő guru arcot vonz. Tippem szerint a gyakorlók életkorának a mediánja a harmincas évekre tehető. A circlinget gyakorlókat néha relacionalistáknak szoktam hívni.

Az elmúlt években a circling felkeltette a racionalisták figyelmét, így került ez a poszt a LessWrong oldalra*. Remélem, hogy utat tudok mutatni azoknak, akik felteszik a kérdést: „Hallottam erről a circling nevű dologról, de… micsoda ez pontosan?” Illetve azoknak is igyekszem válaszolni, akik azt kérdezik: „Miért olyan ki…ott nehéz elmondani, hogy mi ez? Nyögd már ki!”

Valószínűleg hallottál már az inferenciális távolság** kifejezésről. Tiffany barátnőm javasolt egy hasonló kifejezést, az experienciális, vagyis tapasztalati távolságot. Ez az a szakadék, amelyet a tapasztalataink összessége közötti különbség miatt jön létre. Mondjuk úgy, hogy a circling közben szerzett bizonyos élmények nagy experienciális távolságot jelentenek, és ezt a szakadékot nem lehet egyszerűen, szavakkal áthidalni. A releváns „adatok” nagy része az élmény nem verbális, szubjektív részében rejlik, és még ha elő is tudnék állni egy jó hasonlattal vagy magyarázattal, akkor sem igazán tűnne el a szakadék. Tudom, ez már-már idegesítően posztmodern.

[Igen, szeretem piszkálni a posztmodernizmust.]

De mégis van mit mondanom a témában, úgyhogy folytatom. Csak szögezzük le, hogy ez a poszt nem feltétlenül kelti majd a szellemi jóllakottság érzetét. Azt hiszem, inkább olyan lesz, mint lenyalni egy pilótakekszet… ráadásul a külső oldalát.

Előrebocsátok néhány dolgot.

  1. Nem azért írom ezt, hogy eladjam neked a circlinget, vagy meggyőzzelek arról, hogy ez jó dolog. Azt javaslom, hogy hagyatkozz inkább a saját kíváncsiságodra, megérzéseidre és intelligenciádra. Nem akarom, hogy félretedd a gondolkodó és érző képességeidet csak azért, hogy be tudd fogadni, amit írok. Inkább maradj végig kapcsolatban a tudatosságoddal, az érzékelt valósággal és a gondolataiddal (remélem, érthető, hogy mire gondolok).
  2. A legjobb bevezetés a circlingbe az, ha ténylegesen kipróbálod. Ez így olyan, mintha a Toy Story című filmet próbálnám elmagyarázni egy olyan embernek, aki még sosem látott filmet. Nem érdemes egy filmet szavakkal átadni valakinek, sokkal jobb, ha leültetjük az illetőt, hogy nézze meg maga. Úgyhogy azt ajánlom, ha olvasás közben úgy érzed, hogy ki akarod próbálni, akkor nyugodtan hagyd itt a cikket. A szavaim csak halvány utánérzést tudnak átadni. Én szóltam!
  3. Ezt a cikket egy racionalista írta, aki több mint 400 órányi circling tapasztalatot szerzett, és a circling összes fontosabb stílusát és iskoláját kipróbálta.

Na jó, megpróbálom elmagyarázni, hogy milyen is egy ilyen kör (maga a tevékenység, nem általában a módszer), de szeretném felhívni a figyelmedet erre a röpke 100 oldalas angol nyelvű pdf-re***, amiben megpróbáltak mindent leírni, amit csak a circlingről írni lehet. (A szerző viszonylag amatőr a circling világában, és számos vitatott mondat szerepel a könyvben, de alapos munka. Csak fogadd egészséges kételkedéssel.)

Szóval, mi az a kör?

Úgy kezdődik, hogy leülsz egy pár emberrel körbe. Eddig megvan?

A csoport akár 2 főből is állhat, de több mint 50-en is részt vehetnek egyszerre, de általában 4-12 fő közötti létszámra számíts.

Gyakran előfordul, hogy a résztvevők explicite megállapodnak valamiben, vagy hangoztatják az alapelveket. Ez segít abban, hogy mindenki azonos elvárásokkal álljon hozzá a gyakorláshoz. A megállapodások eltérhetnek az egyes körökben vagy iskolákban. De gyakoriak a következők: „Add meg a tiszteletet saját magadnak”, „Vállald fel a megélésedet”, „Maradj az érzet szintjén”…

Általában legalább egy facilitátor jelen van. Ők figyelik az időt, és ők jelentik be, amikor a kör elkezdődik és véget ér. Többnyire extra jó, extrán odafigyelő résztvevőként működnek, nem ők irányítják a kört.

A csoport ezután beszélgetésbe kezd. Vagy talán pontosabb kifejezés az, hogy megtapasztalják, milyen együtt lenni, és néha beszámolnak egymásnak a tapasztalataikról.

[Meg kell mondjam, nagyon büszke vagyok erre a leírásra. Annyira tömören összefoglaltam!]

Olvass tovább

Az önátadó vezetésről

Ez a poszt Nick&Tanka oldalán szerepel angolul. Ha van rá lehetőséged, mindenképp olvasd el az eredetit! A fordítás azoknak hivatott segíteni, akiknek nem komfortos az angol.

Mi az az önátadó vezetés?

Az önátadó vezetés (surrendered leadership) a legnagyobb átformáló hatással rendelkező módszer, amivel valaha találkoztunk. A gyakorlás során találkozunk a saját nyers, meztelen valónkkal, azzal, akik valójában vagyunk, pillanatról pillanatra. Lemerülünk az önmagunkkal való kapcsolódás mélyére, és hozzáférhetünk a bennünk rejlő potenciál legmagasabb szintjéhez, egyénileg és csoportosan egyaránt.

Olvass tovább

Mi történik valójában egy workshopon?

A cikk a hivatalos oldalról származó írás fordítása. Ha tudsz angolul, mindenképpen olvasd el az eredetit! Ez a blog azoknak hasznos, akiknek az angol nem komfortos.

A fontosabb gyakorlási formák

Szülinapi kör (birthday circle)

Hogy néz ki?

Egy átlagos körben 3-10 ember vesz részt. Körben ülnek, és mindannyian egy emberre figyelnek előre meghatározott ideig, általában 20-45 percig.

Hogyan zajlik le?

A kör azzal kezdődik, hogy kiválasztják a „szülinapost”, aki utána a figyelem középpontjában áll majd. Ezt rendszerint rövid (kb. egy perces) vezetett meditáció követi. Ezután a szabadabb felfedezés időszaka következik, amikor a résztvevők kommunikálnak és interakcióba lépnek. Ebben a fázisban a csoport bármelyik tagja dönthet úgy, hogy:

Olvass tovább

Mi az az átható kapcsolódás (Transformational Connection)?

A cikk a hivatalos oldalon szereplő leírás fordítása. Ha tudsz angolul, mindenképpen olvasd az eredeti oldalt! Ez a blog azoknak igazán nagy segítség, akiknek az angol nem komfortos.

Az átható kapcsolódást azért hívják így, mert olyan különleges módon kapcsolódhatunk benne, hogy az óhatatlanul átformál minket. A név arra utal, hogy a kapcsolódás közben elképesztő élményekben lehet részünk, ezek az élmények pedig átalakítanak bennünket is. A módszer az emberi kapcsolatok legbelső lényegéhez juttat el. A jelenlét, megtestesítés és a tudatos kommunikáció révén saját magunkat vezetjük el ahhoz, ami bennünk és közöttünk él és lélegzik. Megtanulunk táncot járni azzal a paradoxonnal, hogy igazi fejlődés csak akkor lehetséges, ha rávesszük magunkat, hogy valóban felfedezzük azt, ami már velünk van, és megbízzunk abban, akik most vagyunk.

Olvass tovább